Az ünnepeltet - aki június 24-én részt vett az székesfehérvári papszentelésen, amikor az egyházmegye jubiláns papjai közösen adtak hálát hivatásukért és ekkor vehette át a Ferenc pápa apostoli áldását tartalmazó oklevelet is, - ezúttal szeretett rendi plébániáján, paptestvérei, rokonai, barátai, hívei köszöntötték.

„Kevesen mondhatják el magukról, hogy 70 éven keresztül az Úr hívására az ő szolgálatában járnak. Bizonyára Ottó atya is sokszor olvasta a Szentírásban Jézus szavait: „aki engem követni akar, vegye fel a keresztjét.” Ottó atya különösen az 1950-es és 60-as években megtapasztalta a kereszthordozást, azonosulva a gyermek Jézus sorsával, üldöztetésében vállalta a szenvedést” – fogalmazott beszédében Kertész Péter, pápai káplán, kanonok, főesperes, püspöki tanácsos.

„Szeretnék köszönetet mondani a hűségedért. Akivel beszélgetsz, annak mindig a szemébe nézel és tekintetedből sohasem szomorúság tükröződik, hanem nyugalom és derű. Isten azért ajándékoz meg bennünket hosszú életű és hiteles emberekkel, hogy legyenek igazodási pontok számunkra. Ezt köszöntünk meg ebben a szentmisében, hogy benned és általad iránytűt kaphattunk életünkhöz.” – mondta Dékány Árpád Sixtus leköszönő zirci apát.

A szentmise végén Ottó atya rubinmisés áldást adott, majd a Ciszterci Szent István Gimnáziumban számos paptestvér, barát, ismerős körében folytatódott köszöntése.
"Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa"

Ottó atya 1924-ben született, Bécsben. 3 éves koráig nem hallott magyar szót, – ma is kiválóan beszél és misézik is németül – de elemi iskoláit már Magyarországon, Albertfalván végezte. „Papi hivatásomat a gyermekkori ministrálásoknak köszönhetem.” – mondta el korai meghatározó élményéről.

Gimnáziumi éveit a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban töltötte, ahol párját ritkító ciszterci tanári kar tanította, nevelte. Tanította többek között Endrédy Vendel, későbbi zirci apát, akit tíz esztendős kora óta ismert, hiszen előbb számtantanára, majd iskolaigazgatója végül apátja is lett. Hallgathatta a Kodály Zoltán jobb kezének számító Rajeczky Benjámin óráit, Gimesi Nándort pedig még a Rákosi-rendszerben is megtartották az egyetemen a kolloid kémia rendkívüli tanárának. Osztályfőnöke Schilling Rogir volt, aki Budán, mint lelkipásztor volt közismert. „Ők mindenképpen komoly szerepet játszottak abban, hogy nemcsak pap, hanem ciszterci szerzetes is lettem” – vallotta gimnáziumi éveiről Ottó atya.

Novíciátusát, teológiai tanulmányait Zircen végezte, majd ugyanott 1947. június 24-én pappá szentelték. Az akkori zirci teológiai fakultáson tanította Zemplén György, aki később a Pázmány Egyetemen lett az erkölcstan tanára és esztergomi segédpüspök; Naszályi Emil, aki az érdi ciszterci nővérek Regina Mundi kolostorát alapította vagy Halász Piusz. „Ma összesen nincs annyi ciszterci szerzetes Magyarországon, mint ahányan akkoriban növendékek voltunk a Zirci Hittudományi Főiskolán.” – tette hozzá a rubinmisés szerzetes.

Első állomáshelyén, Előszálláson a XVII. században telepedtek meg a ciszterciek. A két világháború közti időszakban Hagyó-Kovács Gyula rendi számvető mintagazdaságot alakított ki, s a település országos hírnévre tett szert. A cselédek és az alkalmazottak gyerekeinek tanulását ösztöndíjakkal segítették, a családokat támogatták. Vagyis az államhatalom által hangoztatott vádak, - mely szerint a papok népnyúzók, - élő cáfolata volt az előszállási ciszterci nagybirtok, így hamarosan rágalomhadjárat indult Hagyó-Kovács és a fiatal Ottó atya ellen is.

Amikor a szerzetesrendeket 1950-ben feloszlatták, Shvoy Lajos megyés püspök vette át a Székesfehérvári Egyházmegye szolgálatára és Bodajkra helyezte káplánnak. „Elvittem Pannonhalmára kirándulni hittanosok egy csoportját. A tanítónő szólta el magát, így jutott a hatóságok fülébe. Eljárás indult ellenem, de mondhatom, hogy olcsón megúsztam, mert csak elhelyeztek.

Rendkívüli hálával tartozom Istennek, hogy egy percig sem tiltottak el hivatásom gyakorlásától.”

– mesélte kápláni szolgálatáról, amely során megfordult Csepelen, Móron, - ez utóbbi helyről is mennie kellett, mert nyolcvan ministráns és száz virágszóró kislány volt az Úrnapi körmeneten - Pilisvörösváron, Érdligeten is, majd adminisztrátorként teljesített szolgálatot Besnyőn és Etyeken. A hetvenes és a nyolcvanas években Biatorbágyon és Perbálon már plébánosként szolgált, egészen 1992-ig, amikor visszatérhetett az újból megalakult ciszterci rend közösségébe.

„Amikor a szerzetesrendek működését újból engedélyezték, Borzavárra küldött Kerekes Károly apát úr plébánosnak. Ez a település Zirctől 5 kilométerre található, így gyakran megfordultam az apátságban, ekkor még a rendi alapokmányt, a konstitúciót is tanítottam a növendékeknek. Borzavár után rövid ideig Egerben voltam plébános-hittanár, majd már Zakar Polikárp apát úr helyezett Székesfehérvárra, 1996-ban. Ekkor Takács Nándor püspök atya úgy mutatott be az első közösségi alkalmon, hogy be kell mutatnom egy új papunkat, aki már régi papunk.” – emlékezett vissza Ujfalussy Ottó.

Noha Ottó atya 2009-ben nyugállományba vonult, mindmáig kisegítő lelkészként szolgál a ciszterci (Nagyboldogasszony) templomban, ahol minden hétköznap reggel negyed 8-kor együtt misézik rendtársával, a plébános Brückner Ákos Előd atyával, valamint a szombat esti szertartást is rendszerint ő végzi.

Isten éltesse, Ottó atya!