Épületeket világítanak ki ezzel a színnel, és lila szalagot tűznek ki, lila ruhát öltenek mindazok, akiket megérint az idő előtt világra jött babák sorsa. Székesfehérvár is csatlakozott a kezdeményezéshez, sőt a fehérvári kórházban családi délutánra is invitálják az egykori koraszülött ápoltakat és családjukat. Az érintettek pedig felidézik gyermekük világra jöttének szívbemarkoló történetét...

November 17-e a Koraszülöttek Világnapja. Négy évvel ezelőtt ilyenkor még nem sokat jelentett számomra ez a dátum, igazából azt hiszem, fogalmam sem volt, hogy létezik egyáltalán ilyen világnap... Tudtam, hogy ahogy ma áll az orvostudomány, akár már az egykilós testsúly alatt született pici babákat is életben tudják tartani. És hogy az olyan szervezeteknek köszönhetően, mint a Magyar Koraszülött Mentő Alapítvány és a Peter Cerny Alapítvány vagy a Koraszülöttekért Országos Egyesület, hatalmas összefogás valósul meg annak érdekében, hogy minden idő előtt világra jött kisgyermek a legjobb életesélyekkel indulhasson.

Várandósságom huszonhetedik hetében jártam négy éve ilyentájt, november közepén. Kicsi lányom a pocakomban már elérte az egy kilós súlyt és a harminc centis testhosszt. És tisztán emlékszem, hogyan futottak át ezek a gondolatok a fejemben: ha most megszületne, akár már életben is maradhatna... Valahogy kapaszkodtam ebbe a gondolatba: idáig már eljutottunk! Számoltuk vissza a heteket, rendezgettük a babaszobát, és persze magamban azért fohászkodtam, hogy töltsük még szépen "egyben" az egész telet: február 17-re volt kiírva a szülés.

Előrelátó típusok vagyunk, egy hónappal ez előtt a bizonyos időpont előtt már becsomagolva állt a kórházi bőrönd, mert bármi történhet.. De akkor még nem sejtettük, hogy az a "bármi" tényleg ilyen gyorsan be is következik. Este még gondosan elvasaltam a hófehér textilpelenkákat, és megnyugodva feküdtem le, azzal a gondolattal: mindennel elkészültünk, jöhet egy hónap pihenés. Néhány órával később, hajnali négykor egy magzatvíz tócsában álltam a szoba közepén, és férjem törölközőkkel szaladgált körülöttem, sokkos izgalommal döbbentünk rá: innen már nincs visszaút! Emlékszem, ahogy reggel 6-kor a kórházban az egyik szülésznő azt mondta: bármi is történik, ma születésnap lesz! Január 20-a volt, 2014. Délben a karjainkban is tarthattuk a kislányunkat.

Furcsa, de bármennyit is aggódtam a terhességem során, azt a hajnali négyes ébresztőt követően teljesen elfelejtettem félni. Tudom, hogy tele voltam oxitocinnal meg adrenalinnal, de akkor is: csak azt az elképesztő örömöt éreztem, hogy ma végre megismerhetjük Őt! És hogy ez tényleg csak egy tökéletes nap lehet, mert ez az ő születésnapja!

Akkor már nem voltam ilyen eufórikus állapotban, amikor a 2380 grammos, törékeny, alacsony vércukorrszinttel született, éhes csöppséget a mínuszokban jól bebugyolálva hazavittük a kórházból. Remegve tettem minden este mérlegre, hogy gyarapodott-e az előírt napi 20-30 grammot. Egy nyugodt percem sem volt, ha nem.

Igazából az sem volt világos számunkra, hogy most akkor ő koraszülöttnek számít-e hivatalosan, vagy sem. Az "előírt" 2500 grammos testsúlyt meghaladva, 2650 grammal született, ez alapján normál súlyúnak mondták. Nem kerültünk a koraszülött osztályra, nem kellettek különleges kezelések. Három nap után mehettünk haza. A harminchatodik hét utolsó napján jött világra, ez alapján viszont korainak számított. A legnagyobb tél volt, influenza szezon, egy hónapig ki sem tehettük a lábunkat a lakásból, meg hozzánk sem jöhettek... Nem volt egyetlen olyan napja sem ennek az egy hónapnak, amikor ne jutott volna eszünkbe: igazából neki még a pocakban lenne a helye, és mennyivel nagyobb biztonságban lenne még odabent...

És közben minden egyes nap köszönetet mondtunk, mert hibátlanul fejlődött, és mert legalább eddig "kibírta odabent", nem kellett sokkal súlyosabb próbatételekkel szembenéznünk. Amivel viszont sok szülőnek igenis kell.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) definíciója alapján koraszülött az a gyermek, aki a 37. terhességi hét előtt jön a világra, illetve súlya nem éri el a 2500 grammot időre születés esetén sem. Székesfehérváron - az országos átlagnak megfelelően - minden tizedik gyermek a 37. terhességi hét előtt látja meg a napvilágot.

November 17. róluk szól, ez a nap a Koraszülöttek Világnapja. Ezen a napon minden lilába öltözik, Magyarországon is nagy hagyománya van, hogy közismert épületeket lila színnel világítanak meg, például a Lánchíd is lilában pompázik majd. A Koraszülöttekért Országos Egyesület idén is közzétette ezzel kapcsolatos felhívását:

Minden újszülött baba számára rendkívül fontos, hogy a születése utáni időszakban minél tovább felidézhesse még az anyaméh nyújtotta biztonságot, melegséget. Hatványozottan igaz ez azokra az újszülöttekre, akik idő előtt jöttek világra. A székesfehérvári kórházban, több más hazai intézményhez hasonlóan, egyedi kezdeményezés valósult meg a babák érdekében, melyről az fmc.hu-n is beszámoltunk. A nővérek és sok segítőjük puha polipokat horgolnak a piciknek, melyeknek köldökzsinórra hasonlító lábai az anyaméh környezetét idézi a kicsik számára.

A Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház Újszülött - Csecsemő - Gyermekosztálya a világnap alkalmából is gondolt az egykori kis ápoltakra. Idén egy vidám délutánnal szeretné megajándékozni korábbi koraszülöttjeit és szüleiket november 17-én délután fél 4-től. A program alkalmával közös ének, játék és lufihajtogatás várja a gyerekeket, valamint a Kanga-klub is készül meglepetéssel.

fmc.hu