A biztosítási piacon belül az életbiztosítások arányának növekedését és a nyugdíjbiztosítások gyarapodását tartja a magyar biztosítási szektor szükséges fő fejlődési irányának Pandurics Anett, a Magyar Biztosítók Szövetsége (MABISZ) elnöke, aki szerint Magyarország még mindig erősen alulbiztosított a fejlett európai országokhoz viszonyítva.
A biztosítási világnap alkalmából az MTI-nek adott interjúban a szakember kiemelte, hogy Nyugat-Európában a piac növekedési motorja az életbiztosítás. Bár Magyarországon is hasonló tendencia rajzolódik ki, fontos különbség, hogy az élet- és nem-életbiztosítások aránya évek óta nagyjából azonos szinten van, miközben a kívánatos az európai szinten érvényesülő kétharmados életbiztosítási arány lenne.

Pandurics Anett kiemelte, hogy a biztosítási szektor súlya - amelyet a biztosítási díjbevételnek a bruttó hazai termékhez (GDP-hez) viszonyított arányával mérnek - 10 százalék felett van az Egyesült Államokban, az EU-országok átlaga pedig 8 százalék körüli. Európában a biztosítási szektor súlya Hollandiában, Nagy-Britanniában és Franciaországban a legmagasabb - 10 százalék feletti -, míg az új tagországok adatai 1,5 és 5,7 százalék közé esnek. Magyarországon a díjbevételek GDP-hez mért aránya 2010-ben 3,2 százalék volt. Három évvel később ez az arány - 29 078 milliárd forint GDP és 809,4 milliárd forint biztosítási díjbevétel mellett - viszont már csak 2,8 százalékot tett ki.

Az európai biztosítási szövetség - az Insurance Europe - adatai szerint az egy főre jutó életbiztosítási költés 2013-ban 1124 euró volt évente, míg a nem élet jellegű biztosításokra és balesetbiztosításra 564 eurót költött egy átlagos európai polgár.

Az adatokból kitűnik, hogy az életbiztosítási szegmens a meghatározó Európában. A legfejlettebb piac Svájc, Finnország, Dánia és az Egyesült Királyság, ezekben az országokban az egy főre eső életbiztosítási költés évi 3000-3500 euró. Az 1124 eurós éves európai átlaghoz képest sereghajtó Törökország, Románia, Bulgária és Lettország, ezekben az országokban alig 100 eurót költenek évente életbiztosításra.

Magyarországon az átlagos költés 150 euró körül van - ismertette Pandurics Anett, hozzátéve, hogy az idei első fél évben a hazai biztosítási piac enyhén nőtt a korábbi év végi adathoz képest. A szektor féléves díjbevétele meghaladta a 453 milliárd forintot, 9,2 milliárd forinttal volt több, mint egy évvel korábban.

Az élet-, illetve az ennek speciális változata, a nyugdíjbiztosítás fontossága mellett azzal érvelt: az európai társadalmak elöregedése és az ebből adódó nyugdíjprobléma ma már közismert. Ma nagyjából két aktív korú "tart el" egy nyugdíjast, míg 2060-ra ez az arány megfordul, egy aktív korúra jut két nyugdíjas eltartása.

A magyar nyugdíjbiztosítási alap - az évtized végéig szóló gazdasági előrejelzés szerint - fenntartható, de a KSH ötvenéves prognózisa szerint (2010-től 2060-ig ), a járulékfizetők számának várható milliós nagyságrendű csökkenése miatt, az állami nyugdíjkiadások csökkentése valószínűsíthető - mondta.

A MABISZ megbízásából a Századvég Alapítvány ez év tavaszán, ezerfős mintán vizsgálta a biztosítók megítélését. Erről Pandurics Anett elmondta: a társadalom tagjai egységesen - demográfiai és egyéb jellemzőktől függetlenül - pozitívan nyilatkoztak a biztosítókról, az intézményi bizalom a pénzügyi szektoron belül a biztosítók iránt a legerősebb. A biztosítások ismertsége jónak mondható a lakosság körében, az emberek átlagosan négyféle biztosítást ismernek. Legszélesebb körben ismertek a lakás-, az élet-, a gépjármű-, és a balesetbiztosítások.

A megkérdezettek legfontosabb terméktípusoknak a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításokat, a ház-, illetve lakásbiztosításokat, valamint az egészség- és a balesetbiztosításokat tartották. A reprezentatív felmérés szerint azok a biztosítással rendelkezők, akiknek volt káruk, döntő többségben elégedettek a biztosító eljárásával, ideértve a szolgáltatást is.

A szeptember 20-i Biztosítási világnap megtartását 1993-ban az osztrák biztosítók kezdeményezték, hogy felhívják a figyelmet a biztosítások fontosságára és makrogazdasági szinten is pozitív, gazdaságstabilizáló szerepére.