Sőt, nemcsak rajthoz állt és vígan szelte a habokat az említett baráti társaság, hanem kategóriájukban győztek is a magyarok. Összesítésben a nyolcadik helyen futottak be, az ORC számokat figyelembe véve pedig a 127 induló hajóból a 40. helyezést szerezték meg.

Az 1986-ban útjára indított versenyen idén 127 hajó állt rajthoz, s végül 113-an futottak be. A magyar csapatot Séllei Norbert (Székesfehérvár), Noll Gergely és Stámusz Márk (Komárom megye), Bodrogi Zsolt (Veszprém megye) és a csapatfőnök-tulajdonos, Simó Béla (Somogy megye) alkotta.

Sikeres szereplésük azért is dicséretre méltó, mert csupán néhány hónapja vitorláznak ebben az összeállításban. Csak ezt a szezont kezdték meg együtt, a Nemzetközi Brindisi–Corfu Regattán pedig kalandvágyból indultak el. Tudták, hogy nagy feladat lesz rengeteg kihívással, szélsőséges megpróbáltatásokkal, s persze hatalmas élményekkel.

– Nem mindennapi dolog végigmenni az olasz partok mentén, és egészen a csizma sarkáig vitorlázni alig négy nap alatt, majd egy olyan versenyen részt venni, amelynek a célállomása Korfu – mondta Séllei Norbi.

A csapat négy napon át non-stop vitorlázott Monfalconéból indulva Brindisibe, az Isztriai-félsziget mellett elhaladva. Pulánál átvágtak a nyílt tengeren, s Anconánál lyukadtak ki. Ezt követően végighajóztak az olasz partok mellett. Szombaton hajnali öt körül indultak, és kedden délután értek a célhoz.

A tengeribetegséget hányinger elleni gyógyszerekkel, majd népi gyógymódokat alkalmazva (pálinka) próbálták megszüntetni. Nem tudni, hogy a nemes nedű, vagy csupán a test alkalmazkodóképességének (vízen ringás megszokása) volt köszönhető, de az émelygés egy nap után megszűnt.

E röpke negatívumért pedig kárpótolta őket a szél suhogása, a baráti beszélgetések, a közös borozás napfelkeltekor, s a csodálatos látvány, amely a vízen suhanva eléjük tárult: volt, amikor hatalmas hullámok játszadoztak a hajóval, máskor pedig feszített víztükörből halak és delfinek ugráltak ki.

Aludni pedig nemcsak az izgalom és az új élmények miatt nem tudtak, hanem a versenyvitorlás hangszigetelőnek egyáltalán nem mondható anyaga miatt sem. Vagyis hiába hajtották álomra fejüket a kabinban, a hajótesthez csapódó hullámok, vagy a motor zaja kalapácsként ütötte a fejüket.

– A versenytől nem vártam különösebben semmit, csak tapasztalatot és kalandot – vallotta be a fehérvári fiatalember. – Bár bíztam a hajóban, s tudtam, hogy egy gyors versenyhajóról van szó, nem számítottam élvonalbeli eredményre. Tudtam, hogy a nemzetközi hajókból álló flotta igen erős és nagyon jó csapatokkal kell megküzdenünk. Fontos megjegyezni, hogy mi teljesen amatőrök vagyunk, és nem jöhetett volna létre a nagy kaland, ha nincsen a mesterünk, Simó Béla!

Norbi egyébként három éve kezdett el vitorlázni családi indíttatásból. Édesapjának van egy 26 lábas túravitorlása, s amikor csak teheti, kibontja annak vitorláit, mert végtelen szabadságot és boldogságot érez, ha a vízen suhanhat.

Mint mondta, ezt a szezont végig szeretné versenyezni a Balatonon és a tengeren is, amihez nagy támogatást nyújt felesége, Domján Zsuzsi, akivel közösen is szoktak vitorlázni. És olyankor legalább nem hiányzik szerelme, akinek hiánya igencsak megnehezítette a 32. Nemzetközi Brindisi–Corfu Regattán való részvételt.